R. kérdezte ezt, nem is annyira az első hetek egyikén. Hogyan másként is lehetne ez? Hiszen meg lehet tanulni a magyar szavak megfelelőjét valamilyen idegen nyelven, és azt is, hogyan kell azokat sorrendbe rakni. De az egész alapja mégis a magyar nyelv, nem? Hogyan lehet másként gondolkodni? Amikor én sem értem, akkor hogyan lehet ilyen kérdésekre válaszolni?

R. remekül halad egyébként továbbra is a némettel, sőt, működik a kívülállók összetartása, Maria-val, a görög osztálytárssal is remekül megértik egymást. Csajosan vihognak, együtt rajzolnak, nyelvi kompetenciájuk legfeljebb annyira terjed, hogy egy hatalmas Super!-rel dícsérjék egymás munkáját. De R. már tud görögül számolni, Maria meg magyarul. Mókás lesz, ha kialakítanak valamilyen saját nyelvet maguknak. Most két hét őszi szünet van, gondolkodtunk rajta, hogy hogyan lehetne ebben az időben is a nyelvtanulást folytatni, de aztán úgy elszaladtak a hetek, hogy ahogyan mondani szokás, meglepetésszerűen ért minket az őszi szünet. Azzal vigasztaljuk magunkat, hogy az iskolaigazgató is azt mondta, nem árt egy kis pihenés. Ám legyen, pihenünk.

Én egyre élőbbnek érzem A Ketten Párizs ellen-ből korábban idézett, a nyelvtanulás folyamatát leíró részt. Tényleg az van, hogy amit én szeretnék, azt már egészen jól el tudom mondani. Azt nem hiszi el senki, hogy ez még nem nyelvtudás. Nem tudok mit kezdeni azzal, amikor ügyintézésnél megdicsérnek, hogy milyen jó a németem. Ha tudnák, hogy a nagy részét a szituációból és a metakommunikációból találom ki. Hiszen amikor egy fél-hivatali helyzetbe kerül az ember, akkor egyrészt tudja, mit akar, másrészt van elképzelése arról, hogy mik a lehetséges kimenetek. Így aztán az arckifejezésből, egy-két elcsípett szóból, mondat-töredékből nem nagy feladat kitalálni, mi lehet az aktuális válasz. Olvasok is, Anne Frank kipipálva, most Böll-t olvastam éppen, és nyilvánvalóan nagyon sokat tanulok belőlük, úgy, hogy egyébként az olvasásélmény is megvan. Tehát élvezem. De arról is meg vagyok győződve, hogy az, akinek rutinja van az olvasásban, szépirodalmi szövegben is tud következtetni arra, hogy várhatóan milyen nyelvi fordulatot használnak, mi mit jelent ténylegesen és áttételesen. Tehát sokszor IQ-ból olvasok, nem nyelvi megértéssel. Ha ennek bármi értelme van.

Nyelvtanulásom kapcsán a német társadalom újabb legendáját is itt az ideje összetörnöm: hogy válaszolnak az e-mailre? Hogy időben értesítenek? Kit? Miről? Szeptemberben jelentkeztem a nyelvi kurzusra, amit október elejére ígértek indulni, és hogy majd értesítenek levélben vagy telefonon a kurzus indulásáról. Időközben támadt némi gondom a magyar T-mobillal (na, ez is megér majd egy misét), úgyhogy írtam a nyelvtanfolyamosoknak, hogy ne akarjanak felhívni, mert a Handy kaputt gegangen ist. Természetesen (?!) választ nem kaptam. Aztán ahogy telt-múlt az idő, írtam nekik még egyet, hogy ugyan már, itt az október, mi van azzal a kurzussal. Válasz nincs. Tegnap bementem személyesen, ahol valami olyasmit vettem ki az ügyintéző szavaiból, hogy azért nem soroltak be a most induló kurzusokra, mert ismétlést kértem. HE?! Na, ez nem az a válasz volt, amit előre le tudtam modellezni magamban, úgyhogy mondtam néninek, hogy ne vicceljen, rohamosan fogy az időm, és lécci lécci. Persze nem jutottunk semmire egymással. Elkullogtam.

Annyi történt egyébként korábban, hogy a teszt írásban volt, ami tényleg jól sikerült, majdnem mindjárt kezdhettem volna a B2-vel. (Emlékszünk még a Volkshochschule C1-es javaslatára? Na, ugye, hogy az vicc volt.) A vizsgáztatóval beszéltem arról, hogy oké, hogy írásban okos vagyok, de szóban messze nem ennyire, szóval szeretnék valami beszédorientált modullal kezdeni. Úgy tűnt, ez bevett gyakorlat, bácsi semmi kivetnivalót nem talált benne, egyből javasolta, hogy akkor a 6-os modul helyett induljak a 4-es modullal és kész. Szó nem volt arról, hogy ezzel én várólistára kerülök vagy mittudomén. Most meg hazaküldenek azzal, hogy várjak türelmesen.

És persze közben minden egyéb kurzus elindult. Csöppet mérges vagyok. Írtam nekik, hogy nanemár. Hát, eddigi igazgatási működésüket látva nem nagyon bízom pozitív vagy akármilyen válaszban.