Az úgy volt, hogy valakinek azt mondtam, mi nem szoktuk elkapni az influenzát. Mint tudjuk, Isten nem ver bottal, meg ott van Murphy meg az ő törvénye is. Szó, ami szó, influenza egy sértődékeny klimaxos nő, aki most megmutatta. Több körben. Nem lehet megmondani, ki kezdte, hányszor, melyik tünet volt influenza, melyik valami kis ráadás. Mindenestre olyan történt, ami eddig sosem, a gyerekek is megmaradtak az ágyban két teljes napig. Megnéztünk száz mesét, gyerekfilmet, ágynyugalomban, ahogy illik. Nekem az elmúlt hét valami homályos köd csak, most is red-bullt iszok, mert a vérnyomásom akármi per 41. Ezzel már lassan illene elájulni, nem? Én csak szédülök kicsit. Szerencsére mindig van itthon red-bull, mióta egy kedves orvos barátom azt tanácsolta, hogy a migrénemet algopyrin red-bull kombóval kezeljem. Én ilyen tekintélytisztelő vagyok, szót fogadok, pláne, hogy kiderült, tényleg működik. Ja, tegnap olvastam, hogy a Magyarországon kapható energiaitalokban nem lehet taurin. Ezt kár volt elolvasni, mert állítólag pont ez a taurin jó a migrénre az algopyrinnel együtt. Ha csak mint placebo hatott, akkor most bevittem magamnak egy gyomrost azzal, hogy erről a szörnyűségről tudomást szereztem. Most csak azt nem tudom, hogy ez a szerencsétlen red-bull itt előttem Ferihegyi-e (vagy hogy a bánatban hívják manapság), azaz taurinmentes, vagy dortmundi? Basszus, magyar. Taurin helyett arginin van benne. Az meg mi a rosseb? Mindegy, a cikk megnyugtatott, hogy a macskakajában van taurin továbbra is, legfeljebb rászokok arra. Itt meg egyébként algopyrin nincs, úgyhogy komoly erőfeszítés egy ilyen nemzetközi kúrát összehozni.

Na, kicsit eltértem a tárgytól. Ami… Mi is? :)

Most nem fogok arról írni, hogy egy-egy szülői értekezlet után az ember mindig meginog, hogy tényleg haza akar-e menni. Amikor elmondják, hogy volt-lesz matek konferencia, mert a gyerekeknek meg kell tanulni érvelniük amellett, amit tudnak, és ez a „konferencia” pont arról szól, hogy nyilvánosan védjék meg az álláspontjukat. Pont ezért készítenek plakátokat is projektekről. Meg hogy angolt is elkezdenek heti két órában tanulni, de kizárólag olyan módszerekkel, ami pl. nem igényli, hogy legyen füzetük, mert az első angol szót majd másfél év múlva fogják leírni, ellenben addig direktben, mutatom-csináld-mondd-beszélj módszerrel tanulnak (megjegyzem, ahogyan R. a németet, meglehetősen hatékonyan, ez most már napról napra biztosabb). Csak remélem, hogy tömegével kapom majd a kommenteket, hogy otthon is vannak ilyenek. Please.

Inkább arról gondoltam írni, hogy hogyan karneváloznak errefelé a népek. Kezdjük azzal, hogy már másfél hónapja megjelentek az első plakátok a mértéktelen alkoholfogyasztás ellen. Ami egyébként a fiatalok között a legelterjedtebb és tényleg aggasztó méreteket ölt, ahogy most hirtelen néhány cikkbe belenéztem. Bárki, akit arról kérdeztem, mi lesz itt Rosenmontag-on (febr 16, munkaszünet a legtöbb helyen, városi felvonulásokkal), mindenki elsőként említette, hogy mindenki iszik, hátizsákkal járják a fiatalok-nem annyira fiatalok jelmezben az utcát, csörög a hátukon a sörellátmány. Aztán már nem csörög, hanem kotyog a gyomorban, aztán meg… placcsan a járdán. Szó, mi szó, sokat ment a mentő február 16-án. Igazán nagy karneváli felvonulás Kölnben van, de oda el sem mertünk menni, látatlanban túl nagynak ítéltük meg a tömeget. Jó lesz nekünk a helyi felvonulás is.

Azt sem tudom szó nélkül hagyni, hogy mennyire szomorúan veszem tudomásul, hogy nem az a legnagyobb félelmem, hogy lehánynak-e a karneválon. Hanem egyáltalán eszembe jut, hogy milyen jó célpont egy ilyen tömegrendezvény mindenféle őrült célokra. Ennyi jólétben élő hülye nyugati egy helyen. Állítólag a közelben egy rendezvényt előző nap lemondtak, teljesen konkrét terrorfenyegetettség miatt. Mivan?! Egyszer a délután folyamán elgondolkodtam azon, hogy lenne-e lélekjelenlétem, ha bármi történne, hogy ne a tömeggel sodródjak, ne a pánik vezéreljen, hanem tudatosan meneküljek. Tudjuk be az influenzának a hülye gondolatokat, és persze soha ne kelljen kipróbálni, mire lennék képes.

Az ovis, iskolás és magyar farsangot a betegség kezdeti stádiumában sikerült letudni szerencsére. A kalózlány és a lovag ehetett annyi gumicokrot, amennyi csak belefért, illetve a magyar farsangon a házi készítésű stifolderes szenyó csúszott a legjobban . (A német anyukák gyakran "sütnek" gumicukrot mindenféle alkalmakra.) Kétséges volt az is, kijutunk-e a nagy attrakcióra, a felvonulásra, de kedvenc betegségünk hagyott hétfőn is egy kis szusszanásnyi időt, épp járóképesek voltunk, sütött a nap, kimentünk. Tapasztalt barátokkal mentünk, akik tudták hova érdemes és hova nem érdemes menni. Ja, meg hogy vigyünk magunkkal szatyrot, legyen mibe gyűjteni a felvonuló autókról dobált mértéktelen mennyiségű édességet. Arra már nem volt erőnk, hogy be is öltözzünk, ezzel a kisebbséghez tartoztunk, lássuk be. Mondjuk terroristának öltözni manapság több mint vicces. De húzta a biciklin az ősember az utánfutóban szállított ősgyereket, rab-bohóc-oroszlán-pókember-szellemírtó-Pippin és társai is jöttek-mentek százával a városban. A felvonulós konvoj 110 körüli autóból állt, mintegy 2,5-3 óráig tartott, amíg elvonultak előttünk. Egy darabig szórakoztató volt, aztán meg már nem annyira, de ez már habitus kérdése. Nameg D. láza közben felment, az éppen nulla felé tendáló állóképességemmel cipeltem a 6 éves gyereket (mert persze ilyenkor apa nem jó), úgyhogy örömünk nem volt maradéktalan. De ott voltunk, jövőre már nem leszünk itt, szóval helyén volt, hogy részt vettünk a népünnepélyen. Münster, Karnevál, 2015., kipipálva. Jöhet a tavasz!