Egy év külföldön

Instant Mehl

Instant Mehl

Kettő

Barátság(os)

2014. augusztus 31. - Judit Vaszari

Azt szokták mondani a vendégszeretetükről híres, ámde statisztikailag nem nagyon idegenszerető magyarok, hogy a német nem egy barátságos nemzet. Lehet, hogy csak elég messze kellett jönnünk, de mi egészen mást tapasztalunk. Hogy a sztereotípiáknál maradjunk, inkább az az érzésem, hogy már-már amerikásan vigyorognak egyfolytában. Bár abban nem amerikásak, hogy valóban kedvesnek tűnnek. Az is igaz, hogy most egy alvóvárosban lakunk, 10 perc vonatútra Münstertől, ahol valószínűleg mindenki ismer mindenkit, így hamar feltűnik, ha idegen érkezik a környékre. Na, meg a nyolc éves Opel is már-már veteránautónak számít errefelé és mint ilyen, vonza a tekinteteket.

Apropó, múlt vasárnap belefutottunk egy veteránautó-bemutatóba a Domplatz-on, ahol a legnagyobb sikert és ovációt az utolsóként rajthoz álló Trabant kapta. Itt tényleg elképzelni sem tudják, hogy néhány szélességi fokkal keletebbre ez bevett közlekedési eszköz volt még nem olyan régen is. Én meg azt nem értem, mi bajuk van: nem volt olyan rossz kocsi a Trabi még a pre-környezettudatos korban.

Szóval, különösen a játszótéren vagyunk kakukktojások, de a helyi boltokban sem találkoztunk még turistákkal. Ellenben többen megkérdezték, hogy milyen nyelvet beszélünk, mert ilyet ők még nem hallottak. Így lehet, hogy az egzotikumunknak szól a kedvességük, de tény, hogy mi most ezzel szembesülünk.

Münsteren belül sem voltak még rossz élményeink. Az iskola (történelmi belváros, katolikus állami iskola – tudom, hogy ez utóbbi nálunk nehezen dekódolható) volt a legelső, ahol ez a hozzáállás igazán meglepett. Az igazgatónak különösen, de az osztálytanítónak is elhisszük, hogy nekik ez állati izgalmas pedagógiai kihívás, nemnémet gyerekeket integrálni a rendszerbe (van egy görög kislány is az osztályban), mert úgy adták elő. Ha csak a szakmájuknak kijáró profizmus ez, akkor is – vagy talán akkor különösen – le a kalappal előttük, de ha a gyerek őszinteség-szenzorait használjuk, azon is átment a tantesület eddig megismert összes tagja.

Az óvoda, amihez élesben épp a héten lesz szerencsénk, ugyancsak nagyon befogadónak tűnt. Bár azt nem biztos, hogy pontosan tudják, mit is fogadnak be. Frau Kröger (anorexiás ötvenes - jaj!) örömmel mesélte, hogy van még egy magyar gyerekük, aztán pillanatnyi szünet után aggódva megkérdezte, hogy érteni fogják-e egymást, mert az arab gyerekek annyira más dialektust beszélnek, hogy nincsenek előbbre azzal, hogy arabok. Megnyugtattuk az óvodavezetőt, hogy Magyarország kis ország (egyébként ugyanezen a kontinensen), ilyen gond nem lesz. Attól viszont kicsit aggódok, hogy ha D. nyelvi erősítést kap, ráadásul korosztályosat, abból nem némettanulás lesz, ellenben az óvoda teljes állománya kénytelen lesz megtanulni magyarul. D. most is, anélkül, hogy egy cseppet is zavarba jött volna attól, hogy nincs visszajelzés, hosszasan magyarázott bárkinek, aki arra járt. Meg is állapították, hogy mennyire nyitott gyerek. Ja, mint Micimackó: egyirányú fekete lyuk. :)

Egyébként röviden csak úgy lehet leírni az óvodai rendszerük azon szegmensét, amibe mi belecsöppenünk, hogy: elmebaj. Heti 35 órás ellátást biztosító helyet sikerült szereznünk. Protekcióval – nini, itt sem tökéletes a rendszer. Vagy a homo sapiens. A heti 35 óra úgy jön ki, hogy vihetem a gyereket reggeltől fél egyig, aztán kettőre visszavihetem és maradhat négyig. A szerződésben persze az áll, hogy a napi 7 órát vagy egyben vagy részletekben lehet letölteni, de az első verzió élőszóban nem merült fel opcióként. Érzek ebben némi pressziót, hogy délutánra ne vigyem vissza a gyereket. Ez a számítás nem jön be, mert ahhoz, hogy egy év alatt megtanuljon németül, a lehető legtöbb anyanyelvi közeget szeretném biztosítani számára, úgyhogy mi bizony kettőkor kopogni fogunk az ajtón. Ettől eltekintve nagyon barátságosan fogadtak, mindent megmutattak (ha jól számoltam, 22 gyerekre hat játszóhelyiség van, plusz az udvar és legalább hat gondozót is láttam délután négy órakor – ezeket a megjegyzéseket az érti, aki valaha magyar bölcsödébe-óvodába hordta-hordja a gyerekét). Komolyan mentegetőztek amiatt, ahogy a tornaszoba épp kinéz: beáztak és 20 cm magasan állt a víz a padlástéri teremben. A borzasztó állapotok alatt építési területet kellett érteni. Komplett felújításnak estek neki, ha már történt ez a kis incidens. Most én meséljem el nekik, hogy ezt annyival is el lehet intézni, hogy kilapátolod a vizet, oszt’ jó napot?

 

A bejegyzés trackback címe:

https://instantmehl.blog.hu/api/trackback/id/tr316653771

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Selli69 2014.09.02. 18:01:02

az "egyirányú fekete lyuk" parádés :D
süti beállítások módosítása